Helyszín: Margitszigeti Szabadtéri Színpad, Dátum: 2006. július 23.
(Esőnap: 2006. július 24.)
Az Irish Dance Experience gyors mozgásokkal teli, erőteljes, új táncprodukció, amely lázba hozza a közönséget minden előadáson. Fantáziadús, eredeti show-műsor, amelyben a tánc és a zene igazi műalkotássá forr össze. A közönséget elbűvöli Michel Patrick Gallagher szólója, Catherine Gallagher szépsége, kecsessége, technikája és nem utolsó sorban koreográfiai stílusa. Catherine Gallagher büszke arra, hogy a világ élvonalába tartozó pezsdítő tánc-produkciót valósít meg a színpadon. Az Irish Dance Experience egy új különleges színfolt az ír tánc világában, amelyet olyan gyönyörű zene kísér, mely felemeli és gyönyörködteti a közönséget. Catherine és testvére, Michael Patrick a két dinamikus táncos szenzációs és lélegzetelállító szólókat táncol. Mindketten táncoltak régebben a Riverdance együttesben, írországi és világbajnokságok nyertesei. Az ír táncnak e színpadi változatában elképzeléseiket olyan invenciózus koreográfiában valósítják meg, amely eddig még soha nem volt látható. Az ír sztepptánc legkiválóbb táncosaiból álló együttes kíséri őket. Ebben a show-ban ez azt jelenti, hogy az általuk táncolt ritmusra megmozdul a láb, a szem szinte alig tudja követni az elképesztő ritmusú táncmozdulatokat. Mindettől az ember hátán valósággal végigfut a hideg. Az ír táncnak két típusa van: az egyiket könnyű cipővel táncolják, és balett elemek is találhatók benne. A másikhoz nehéz cipőt használnak, amely üvegszállal van megerősítve a sarkán és a fejrészén. Ez a tánc az amerikai sztepphez hasonlít, de a test nem olyan laza. A produkció 90 %-át nehéz cipővel táncolják, elképesztő gyorsasággal, élénk és kifinomult bokamozgással és ritmussal, amely felveszi a versenyt egy dob-együttessel. Ez mindig hatalmas sikert arat. A lányok által előadott, könnyű cipőben táncolt táncokban begyakorlott, repülő forgásokat, kidolgozott bokacsavarásokat, elegánsan felemelt lábakat és magasra repülő ugrásokat láthatunk. Kitűnően egészítik ki a nehéz cipős táncokat. Mindkét stílus esetében csak ritkán lehet megfigyelni a hagyományos ír táncban megszokott mozdulatlan felsőtestet. Sőt, Catherine saját szólóiban sok meglepő kar és fejmozdulatot mutat be, de soha nem teszi erőgyakorlattá az izgalmas láb- és lábfejmozgásokat.
Mindezt szem előtt tartva Catherine elkezdett olyan stílusokat keresni, amelyek megérintik a közönségét, amelyek hátborzongató élményeket szereznek, és arra késztetik az embereket, hogy a lábukkal üssék a ritmust, a kezükkel pedig tapsoljanak.
