1927-ben alapította meg Ignacio Pineiro
stílusmegújító zenekarát, a Septeto Nacionalt Kubában, amely még ma is -
több, mint hetven év pályafutás után - változatlan erővel önti magából perzselő
zenei erejét. A zenekarban immár a harmadik generáció tagjai vannak jelen, ám
élükön ma is a hihetetlen vitalitású és páratlanul lehengerlő Ignacio Pineiro
áll, aki a kubai régi hagyományokat pezsgő élettel és szenvedéllyel viszi ma is
hatalmas sikerrel szerte a világba.
A XIX. század végén a cukornád- és kávéültetvényeken a kubai Orinten két különböző zenei stílus kezdett keveredni: az afrikai rabszolgák által hozott ritmusok és a spanyol dalok öröksége. A keveredés egy új stílust eredményezett, a Son Ortintalt, amelynek népszerűsége a kezdetekben csak néhány földműves-térségre korlátozódott. Hivatalosan komolytalannak és trágárnak bélyegezték. Sikere mégis hamarosan elterjedt a térség nagyobb városaiban. Ekkoriban a Sont kis három-öttagú kamaraegyüttesek, úgynevezett kombók játszották. Az egyik, már kezdetektől fogva kiugró zenekar a Cuarteto Oriental volt, valamint néhány évvel később befutott a Trio Matamoros. A húszas évek kezdetén Havanna az orientálisok (az Oriente lakóinak) erős befolyása alá került, és az ő kulturális hatásuknak köszönhetően a Son a fővárosban egyre népszerűbb lett. A habaneroszok (a havannaiak) beleszerettek az új ritmusba, és azonnal saját zenei stílusjegyeikkel illették, ami a tempó felgyorsításában és a zenekar hattagúra való bővítésében nyilvánult meg.
Ebben az időben olyan új zenekarok alakultak, mint
például a Sexteto Bolona és a Sexteto Occidental, más együttesek pedig, mint a
Cuarteto Orientall vagy a Sexteto Habanero alkalmazkodtak az új stílushoz és
onnantól fogva azt játszották.
Egy fiatal zenész, akinek a neve Ignacio Pineiro volt, még mindig nem
elégedett meg a Son együttesek hangzásával, azzal, amelyik főleg az énekekre és
az ütő- és húros hangszerekre korlátozódott. Ezért 1927-ben megalapította
együttesét, a Septeto Nacionalt, amelyben már trombita és más szólóhangszerek is
voltak. Ez teljesen megváltoztatta a hangzást, s a Son hamarosan a
legünnepeltebb zenévé vált Kubában. Nem sokkal később viszont már népszerű lett
az országhatárokon kívül is.
1928-ban a Son és a Septeto Nacional a Sevillai Világkiállítás világszenzációjává váltak. A Sonnak maradnia kellett, s alapjává vált néhány újabb stílusnak, amilyen a Mambo és a Salsa. Ma, több mint hetven év fényes pályafutása után a Septeto Nacional továbbra is létezik, s hatalmas sikereket ér el.
A zenekarban immár főleg az alapítástól számított harmadik generáció
tagjai vannak, de élükön ma is a hihetetlen életképességgel és karizmával
megáldott Ignacio Pineiro, aki régi a hagyományokat ma is pezsgő élettel és
szenvedéllyel viszi tovább.
A zenekar tagjai:
Eugenio Rodríguez Rodríguez „Raspa” -
ének, clave
Julio
Antonio Martinez Hernandez - ének, maracas
Augustín Someillan García -
trombita
Enríque Abdon Collazo Collazo - tres, ének
Dagoberto Sacerio
Oliva - gitár, ének
Raúl Acea Riviera - nagybőgő
Francisco David Oropesa
Fernández „Matador” - bongo, ütős hangszerek
Diszkográfia:
Poetas del Son
Clasicos del Son
El Son De Altura
Entre Preciosas Palmeras
Imperdonable
Lejana Campina
Mas Cuba Libres
Son le la Loma
Soneros De Cuba
A Szegedi Ifjúsági Ház és a Belvárosi Mozi bemutatja: Septeto
Nacional
2007.
július 13., péntek
Szeged, Belvárosi Mozi Zsigmond Vilmos Terem
Belépő elővételben 3990 Ft, a koncert
napján 4500 Ft.
A
koncertet követően a Belvárosi Moziban már tradícióvá vált Latin Partyval
fokozzuk a forró hangulatot!
